Alaptörvény XVI. cikk

(1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.

(2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.

(3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.

Habár fenti rendelkezések egyértelműek és félre nem érthetők, az igazságszolgáltatást, a gyámhatósági rendszert és a rendőrséget jelentősen megterheli azon, évente több tízezer “ügy” melyek azért indultak, mert az elvált, vagy egymással ellenséges  “gondos szülők” gyermeküket elhanyagolják, bántalmazzák, zaklatják, vagy éppen elhagyják.

Sajnos a bontóperek rendszeres velejárója az is, hogy a szülők gyermeküket egymás ellenében felhasználják, megpróbálják a másik szülőtől elidegeníteni, a szabályozott kapcsolattartást zavarják, vagy megtagadják, sőt, a gyermeket elrejtik.

Egy ilyen helyzetben érzi magát tehetetlennek és eszköztelennek a vétlen szülő.

A szülők egymás iránt érzett gyűlölete gyakran oda vezet, hogy józan mérlegelés és belátás helyett a gyermek és egymás sérelmére különböző bűncselekményeket követnek el, ami végső soron a teljes családot tönkreteszi, a gyermekek egészséges lelki- fizikai fejlődését veszélyezteti, valamennyi érintett emberi- és társas kapcsolatait ellehetetleníti.

Ebben a válsághelyzetben komoly segítséget jelenthet egy kívülálló jogi képviselő, aki megfontolt tanácsaival, a gyermekek elsődleges érdekeit szem előtt tartva, a szülőket kiragadhatja parttalanná vált vitájukból, és elháríthatja a különböző eljárások súlyos következményeit, legyen az a  gyermek családból kiemelése, vagy valamelyik szülő elítélése.

A gyermek nem fegyver!